magyarsag.lap.hu Beállítás kezdőlapnak Bethlen Gábor Alapítvány

A MAGYAR NYELV TÖRTÉNETE (A. J.)
Jövevényszavaink
Az első összefüggő magyar nyelvű írásos emlékek
Reformáció és ellenreformáció
Reneszánsz és barokk
Felvilágosodás és nyelvújítás
Reformkor
Irodalmi nyelvünk megszilárdulása
Névtelen és híres nyelvművelők
Magyar nyelvismeret (A. J.)
Beszéd és írás; hangok és betűk
A magyar ábécé
Mi különbözteti meg a magyar nyelvet a többi nyelvtől?
Nyelvünk és a költői formák
Köznyelv és nyelvjárások
A magyar nyelv helye a földkerekségen
MAGYAR NYELVISMERET (A.J.)
Kezdőoldal Fórum Hasznos honlapok Kapcsolódó irodalom Feliratkozás Levelezés Hallgatható
Keresés: „Haza, a magasban” | in English  

Névtelen és híres nyelvművelők
A nyelvművelők egyetértenek abban, hogy a magyar nyelv leghívebb megőrzője az évszázadok folyamán a magyar paraszti nép volt, mely célszerűen használta kifejezőeszközét, az anyanyelvet. Ezen a nyelven énekelte dalait a lakodalomban, örvendezve vagy halottait siratva, dúdolta altatóit, mondta meséit gyermekének. Ezen a nyelven nevezte néven az erdők-mezők virágait, vadjait és madarait, a föld megmunkálásában használt eszközeit és ház körüli munkafolyamatait, fohászkodott esőért, napsütésért. Ezen a nyelven vallott szerelmesének, és e nyelv szavaival búcsúzott az élettől. A tudós nyelvművelők, írók, népzenekutatók — például Csokonai Vitéz Mihály, Arany János, Arany László, Móricz Zsigmond, illetve Bartók Béla és Kodály Zoltán — abból a forrásból merítették tudásuk, szókincsük és kifejezésmódjuk jelentős részét, amelyet népköltészetnek nevezünk.

Bartók Béla zenésítette meg azt a népballadát, amelyben a szarvassá változott fiúk így szólnak apjukhoz:

Nem iszunk többé csendülő pohárból,
Csak tiszta forrásból, csak tiszta forrásból.


Ennek nyomán terjedt el a mondás, hogy íróink szívesen merítenek a népköltészet tiszta forrásából.

Íróink mindig fontosnak tartották, hogy anyanyelvünk tisztaságát védjék az idegenszerűségektől, a felületes, helytelen használattól, a városi élet bábeli forgatagában gyorsan végbemenő nyelvromlástól csakúgy, mint a csúf, trágár vagy műveletlen beszédtől. A 20. század nagy írói közül különösen Kosztolányi Dezső és Illyés Gyula tett sokat azért, hogy a szép és helyes magyar nyelv minden magyarnak szívügye legyen.


© Bethlen Gábor Alapítvány