magyarsag.lap.hu Beállítás kezdőlapnak Bethlen Gábor Alapítvány

Népmese
Magyar népdalok
Erdő nincsen zöld ág nélkül
Hej, halászok, halászok
Weöres Sándor gyermekdalaiból
Szán megy el az ablakod alatt
Haragosi
Suttog a fenyves
Két vers a kuruc korból
Csinom Palkó
Zöld erdő harmatát
Kölcsey Ferenc: Himnusz
Vörösmarty Mihály: Szózat
Petőfi Sándor
János vitéz
A négyökrös szekér
Nemzeti dal
Arany János
Arany János: Toldi (részlet)
Családi kör
Rege a csodaszarvasról
Gárdonyi Géza: Egri csillagok
Molnár Ferenc: A Pál utcai fiúk
Ady Endre: Szent Margit legendája
József Attila: Perc
Versek az édesanyához
Petőfi Sándor: Füstbement terv
József Attila: Mama
Csoóri Sándor: Anyám fekete rózsa
Dalok karácsonyra
Szent karácsony éjszakáján
Csanádi Imre: Karácsony fája
József Attila: Betlehemi királyok
Magyar irodalom 2. (A. J.)
Janus Pannonius: Pannonia dicsérete
Balassi Bálint: Egy katonaének
Csokonai Vitéz Mihály
A Reményhez
Petőfi Sándor
Szeptember végén
Egy gondolat bánt engemet
Jókai Mór: A kőszívű ember fiai
Vörösmarty Mihály: A vén cigány
Arany János: A walesi bárdok
Mikszáth Kálmán: A néhai bárány
Ady Endre
Szent Margit legendája
A föl-földobott kő
Utálatos, szerelmes nációm
Móricz Zsigmond: Légy jó mindhalálig
Babits Mihály: Hazám! Az igazi ország
Füst Milán: A magyarokhoz
József Attila: Bukj föl az árból
Radnóti Miklós: Nem tudhatom
Illyés Gyula: Egy mondat a zsarnokságról
Nagy László. Ki viszi át a szerelmet , Tűz
Ajánlott olvasmányok és filmek
MAGYAR IRODALOM (A. J.)
Kezdőoldal Fórum Hasznos honlapok Kapcsolódó irodalom Feliratkozás Levelezés Hallgatható
Keresés: „Haza, a magasban” | in English  

Erdő nincsen zöld ág nélkül
ERDŐ NINCSEN ZÖLD ÁG NÉLKÜL

Erdő nincsen zöld ág nélkül,
Az én szívem bánat nélkül.
Akármerre vessem fejem,
Mindenütt búval kell élnem.

Olyan bú van a szívemen,
Kétrét hajlott az egeken.
Ha még egyrét hajlott vóna,
Szívem kettéhasadt vóna.

Elbujdosnám, de nincs kivel,
Kenyerem sincsen amivel.
Kérnék kőcsön, de nem adnak,
Mert tudják, hogy szegény vagyok.

(Andrásfalva, Bukovina, 1914.)
NÉPDAL

A népdalok a minden emberben jelen levő érzéseket szólaltatják meg: a szerelem, a gyász, a tisztesség, az öröm és a bánat kifejezési formáit. A népdal a természet erőit jeleníti meg képeiben: napsütést, szélvészt, esőt, virágzást, hervadást, az évszakok váltakozását. Ezekhez fűzi az ember érzelmeit, amelyek összhangban vannak a mindenséggel.

A népdal ismeretlen szerzőtől származik, s a közösség formálja meg. Több változatban terjed, végleges formája nincsen, csak a közösség megszűntével mondható befejezettnek.

A magyar népdal ritmusa a hangsúlyos és hangsúlytalan szótagok szabályos váltakozásán alapul. A magyar nyelv hangsúlyainak megfelelően szól: a hangsúly a szavak elejére esik, nem több mint négy szótagonként:

Mert tudják, hogy
szegény vagyok.
Az Erdő nincsen zöld ág nélkül kezdetű népdal a legrégibbek közül való. A dátum és a helynév azt jelzi, hogy a népdalgyűjtő mikor és hol jegyezte fel. A dal számos változatával találkoztak a gyűjtők. Ez a változat a legtávolibb és a magyar nyelvközösségtől leginkább elzárt területről, Bukovinából származik.

A népdalokat aszerint csoportosítják, hogy miről szólnak: szerelemről, szegénységről, lakodalmi vigasságról, a katonaéletről, munkáról, bujdosásról vagy egyszerűen a szomorúságról. Ez a dal kesergő, melyben a bánat a magányosságból és a szegénységből fakad. A kesergő a szomorúság kidalolásával ad könnyebbséget a szívnek. Közel áll a bujdosóénekekhez, hiszen az elbujdosás gondolatát is fölveti.

KÖLTŐI KÉPEK

A vers első két sora párhuzamot villant fel: ahogy erdő nincs zöld ág nélkül, úgy a daloló szíve sincs bánat nélkül. A hasonlítás szavai (úgy, olyan, mint stb.) elmaradnak a versből, mely ezáltal még tömörebb és sejtelmesebb lesz.

Mindhárom versszak párhuzamokkal szemlélteti az éneklő érzéseit. A második versszak hasonlatában az emberi érzés, a bánat egybeolvad a határtalan éggel, s így végtelenné fokozódik. A hasonlításnak az ilyen összeolvadt formáját nevezzük metaforának, összevont hasonlatnak.

NÉPNYELV

A mai nyelvtől eltérő szóhasználat (vóna — volna; kőcsön — kölcsön) a falusi emberek tájnyelvét, tájszólását őrzi.

Minden magyar tájnak megvan a jellegzetes nyelvjárása, tájszólása; más-más az ejtésmódja, néha a szókincse is. A magyar nyelv egységes, minden tájszólás beszélői értik egymást. Csupán árnyalatokban térnek el egymástól a nyelvjárások. Más a dunántúli tájszólás, mint a kelet-magyarországi, és ezen belül a Dunántúlon is eltér a Vas megyei nyelvjárás a Fejér megyeitől, ahogy a Szeged vidéki is különbözik a debrecenitől, és így tovább. Minden vidék nyelvjárása a közös anyanyelv egy-egy nélkülözhetetlen árnyalatát őrzi.

© Bethlen Gábor Alapítvány