Híres magyar zeneművészek
 A történelmi adatok alapján feltételezhető, hogy hazánk beletartozott Nyugat-Európa zenei vérkeringésébe. Nyugaton igen komoly hangszeres kultúra volt, a főúri, királyi udvarokba jeles trubadúrok, középkori vándormuzsikusok látogattak, de a magyar királyi síposokat és énekmondókat is szívesen fogadták Európa nagyvárosaiban és udvaraiban. A korábban virágzó zenei élet, a reneszánsz életvitel azonban az ország szívében, Budán a török térhódítással megszűnt, illetve szerényebb formában a peremvidékekre szorult. A több részre szakított országnak akadt egy olyan író és muzsikus egyénisége, Tinódi Lantos Sebestyén, aki lanton kísért énekelt verseivel a nemzeti önérzetet élesztgette, és a magyar önismeretet ápolta, a nemzeti összetartozást hirdette. Históriás énekeinek tartalmát a végvári vitézek törökkel folytatott élethalál-küzdelme határozta meg, előadásmódja pedig a dallam elsajátítását ösztönözte, hiszen az előadás több órán át tarthatott.
Bakfark Bálint (Brassó, 1507—Padova, 1576). A hírvivő historikus-igric, Tinódi zeneszerző kortársa volt. Világhírű lantművész, akinek művei egy színvonalon vannak kora legnevesebb zeneszerzőiével. Tevékenysége nyomot hagyott a francia és lengyel zeneirodalomban. A lengyel mondás: „Bakfark után nyúlni lanthoz” — azt jelenti: olyat csinálni, amihez nem ért az ember.
Kájoni János (Jegenye, 1629—Gyergyószárhegy, 1687) Munkásságát a zenetörténet, az irodalom- és az ipartörténet is számon tartja. Több mint húsz művét ismerik, van közte prédikációskönyv és növénytan, versgyűjtemény és székely ábécé, de legfontosabb műve a Kájoni-kódex, amely a korabeli Erdély teljes zenei kincsét, sőt táncait is felöleli. A gyűjteményt nem hangjegyekkel, hanem tabulatúrás írásmódban, két ferences rendtársa segítségével állította össze. Kitűnő orgonista és orgonaépítő mester is volt.
A török kor után a kuruc kor szabadságharcra buzdító dalait (Pandúr, pandúr jandandóri…, Balogh Ádám nótája stb.) követően népszerű lett a Rákóczi-induló. Egyes elemei a 18. században érlelődtek, végleges indulóformáját a verbunkos korban (1809—1820) kapta. Megszerkesztője némelyek szerint Bihari János. Berlioz Faust elkárhozása című zeneművének második részében befejezésül felhasználja a Rákóczi-indulót. Berlioz 1846-ban — frenetikus sikerekkel — személyesen adta elő művét Budapesten. A művet Liszt Ferenc is feldolgozta.
Bihari János (Nagyabony, 1764—Pest, 1827). Zeneszerző, a magyar verbunkos zene legkiválóbb művelője. Cigány származású kitűnő zenészeink jeles elődje és sokaknak közülük példaképe volt.
Erkel Ferenc (Gyula, 1810—Budapest, 1893). Kilenc színpadi művet írt, amelyek közül a Hunyadi László (1844) és a Bánk bán (1861) a magyar zeneirodalomnak máig legszínvonalasabb, töretlen népszerűségű történelmi operái. Műveit a drámai kifejezés gazdagsága és magyaros érzés jellemzi. Erkel zenésítette meg Kölcsey Himnuszát is.
Esterházy Pál herceg (Kismarton, 1635—Kismarton, 1713). 1686-ban húszezer ember élén Buda felszabadításáért harcolt . Részt vett Bécs zenei életében, udvari zenekart is alapított. 1711-ben megjelent Harmonia Caelestis című munkájával a magyar egyházzenei stílus megteremtésére tett kísérletet.
Hubay Jenő (Pest, 1858—Budapest, 1937). Korának legkiválóbb magyar hegedűművésze, nemzetközi hírű pedagógus. Zeneszerzőként is elismert művész volt.
Lavotta János (Pusztafödémes, 1767—Tállya, 1820) 1792-ben a pest-budai Magyar Színjátszó Társaság zeneigazgatója lett, majd Kolozsváron működött. A verbunkos zene kiváló úttörője. Biharival és Csermákkal együtt a magyar zene történetében nagy szerepet játszó, ún. virtuóz triász tagja.
Liszt Ferenc (Doborján, 1811—Bayreuth, 1886). A 19. század legnagyobb magyar zeneszerzője, egyben világhírű zongoravirtuóz. A modern zongoratechnika megteremtője, aki ugyanekkor Wagner mellett a modern zeneművészet egyik úttörője, szimfonikus költeményeiben és zenekari műveiben új stílust teremt. Nagy magyar hazafi volt, aki nemzetközi kapcsolatait a magyarság számára is gyümölcsöztette. Legismertebb művei küzül néhány: Tasso és Orfeus szimfonikus költemények, Dante és Faust szimfóniája, Szent Erzsébet legendája, Krisztus-oratórium, az Esztergomi mise, a Koronázási mise, továbbá magyar rapszódiái és zongoraversenyei.
Goldmark Károly (Keszthely, 1830—Bécs, 1915). Az izraelita kántor fia a bécsi konzervatórium után színházi hegedűsként Sopronban kezdte pályáját, Budán is működött, végül Bécsben telepedett meg. Élete fő művét, a világsikerű Sába királynője c. operáját 1875-ben mutatták be Bécsben. Merlin című operája (1886) mellett magyar tárgyú zeneművet is írt Zrínyiről.
Kálmán Imre (Siófok, 1882—Párizs, 1953). A magyar operett világhírű mestere. A budapesti Zeneakadémián, majd Bécsben tanult. A tatárjárás című operettjét 1908-ban a Vígszínház mutatta be, majd Bécsben is sikert aratott, akárcsak az 1912-ben készült Cigánybáró. Fő művét, a Csárdáskirálynőt a világ szinte minden táján bemutatták, a budapesti Operettszínház ma is műsorán tartja. Fülbemászó dallamai, bravúros technikája az operett műfaját kedvelők körében rendkívül népszerűvé teszik Kálmán Imrét, aki pályafutását Párizsban emigránsként fejezte be.
Lehár Ferenc (Komárom, 1870—Ischl, 1948) A magyar operett másik világhírű mestere. Tanulmányait a prágai konzervatóriumban kezdte, majd katonakarmester lett, de hamarosan áttért az operettkomponálásra. Bécsben mutatták be műveit (A víg özvegy 1905; Luxemburg grófja 1909; Cigányszerelem 1910 stb.), amelyekkel világhírű lett. A mosoly országa című operettjét azonban elsőként a budapesti Operaházban mutatta be 1930-ban, hatalmas sikerrel.
Bartók Béla (Nagyszentmiklós, 1881—New York, 1945) Világhírű zeneszerző, zenetudós és zongoraművész. Pályáját Pozsonyban kezdte, majd a budapesti Zeneakadémián folytatta. 1901-ben itt volt első koncertje, majd zongoraművészi talentumát Pozsonyban, Bécsben, Angliában és Berlinben is ünnepelték. Kossuth-szimfóniájának (1904) nagy sikerű budapesti bemutatóját követően — Kodály Zoltán baráti segítségével — kezdte módszeres népdalgyűjtői munkásságát, amely zeneszerzői pályájában is döntő fordulatot hozott. 1906-ban Kodállyal karöltve kiadta a Magyar népdalokat, s e népi-nemzeti forrásra építve kialakítják az új magyar zenei stílust. A háború után több szerzeményét először külföldön mutatták be, nagy sikerrel. (1926-ban Kölnben A csodálatos mandarint, 1927-ben Majna-Frankfurtban az I. zongoraversenyt, 1934-ben Londonban a Cantata profanát stb.) 1934-től a magyar akadémiai népzenekiadvány előkészítésén dolgozott. A háborúban kivándorol Amerikába, ahol honvágytól gyötrötten megírja késői remekműveit. Bartók táncjátékait, a Fából faragott királyfit (1917), A kékszakállú herceg várát (1918) és A csodálatos mandarint a világ színpadain megalkotásuk óta sikerrel játsszák, csakúgy mint a hangversenytermekben híres zeneműveit, pl. a Cantata profanát, a Concertót vagy a III. zongoraversenyt.
Kodály Zoltán (Kecskemét, 1882—Budapest, 1967) Világhírű zenepedagógus, zeneszerző, népzenekutató tudós. A nagyszombati érseki gimnázium tanulójaként kezdte zenei tanulmányait, majd az Eötvös Kollégium tagjaként volt egyidejűleg a Bölcsészkar és a Zeneakadémia hallgatója. 1905-től kezdte népdalgyűjtői munkásságát, amelyet fél évszázadon át folytatott, s ami közrejátszott egyéni zenei stílusa kialakulásában. Zenepedagógusi pályáját a Zeneakadémia tanáraként 1907-től kezdte, s élete végéig folytatta. Budapest fennállásának 50. évfordulójára komponálta világszerte sikerrel játszott művét, a Psalmus Hungaricust, majd 1926-ban az ugyancsak világhírűvé vált Háry János című daljátékot. 1925-től kezdte az iskolai ének- és zenetanítás reformját, az énekkari mozgalom fejlesztését, a nemzeti gyökerekből táplálkozó zenei tananyag és módszerek kialakítását, amelynek a Zeneakadémián és a budapesti egyetemen is katedrát teremtett. Kórusműveket, iskolai ének-zene tankönyveket írt, s 1940-től az ő irányításával kezdődött a Magyar Népzene Tára sorozatának kiadása a Magyar Tudományos Akadémián. Sorra születtek híres művei, a Marosszéki táncok, a Székelyfonó, a Galántai táncok, a Kállai kettős és a Budavári Te Deum. A háború után a Magyar Tudományos Akadémia őt választotta elnökévé. Az egyházi zenét is megújította szerzeményeivel (Missa brevis, Csendes mise, Magyar mise).
Példaadó munkássága nyomán Kodály Zoltánt nagy nemzetnevelőink közé soroljuk.
|
