magyarsag.lap.hu Beállítás kezdőlapnak Bethlen Gábor Alapítvány

A Kárpát-medence rövid leírása
A Kárpát-medence hegyei
A Kárpát-medence vizei, éghajlati jellemzői
A Kárpát-medence földje, növény- és állatvilága
Hungaricumok
A Kárpát-medence emberföldrajza, nagytáji kalauz
A MAGYAR ALFÖLD
Az Alföld tájai
Az Alföld népe és települései
Az Alföld nevezetességei
Az Alföld hitélete, híres szülöttei
DUNÁNTÚL
A Kisalföld
Alpokalja vagy őrvidék
A Dunántúli-dombság
A Mecsek és környéke
A Mezőföld
A Dunántúli-középhegység
Budapest és környéke
A Balaton és környéke
FELFÖLD
A Felföld nép- és tájtörténete
Palócföld
Kárpátalja
Az Északi-középhegység
ERDÉLY
Erdély tájai és népe
Erdély történelmi nevezetességei
Erdély egyházai és híres magyar szülöttei
Erdély magyar népcsoportjai
Pillantás a Székelyföldre
A csángók
KÁRPÁT-MEDENCEI földrajz és honismeret (B. I.)
Kezdőoldal Fórum Hasznos honlapok Kapcsolódó irodalom Feliratkozás Levelezés Hallgatható
Keresés: „Haza, a magasban” | in English  

Pillantás a Székelyföldre
Az egykori Magyar Autonóm Tartomány fővárosa, Marosvásárhely a kultúrpalotávalA határ menti magyarlakta 50—70 kilométeres sávon kívül jelentős tömbben távol, a Székelyföldön élnek magyarok, akik csaknem teljesen zárt magyar nyelvtömböt alkotnak. Számuk háromnegyedmilliónyi (750 ezer) körül lehet. Az általuk lakott terület jó része 1952—1968 között Magyar Autonóm Tartomány ként szerepelt a román közigazgatásban és a térképeken. 1968-ban a Székelyföld névleges magyar autonómiáját megszüntették.

A Székelyföld magában foglalja a Keleti-Kárpátokat, a Hargitát, a Gyergyói-havasokat, a Csíki-havasokat, a Maros, a Küküllő és az Olt folyók forrásvidékét, a Nyárád mentét, a Sóvidéket, Gyergyót, Csíkot, Háromszéket, Kászont, Erdővidéket és a Homoród mentét. Ezer éve, határőrizeti feladattal telepítették e régióba, s kollektív nemességet adva részeltették kiváltságokban a székelyeket. Csíkszereda, Mikó-várEredetileg a Királyföldet is ők kapták és vigyázták, de azt a 12. században átadták a behívott szászoknak, akik nyolc évszázadon át éltek autonóm társnemzetként együtt a székelyekkel és magyarokkal. Eredetileg is a határt védték.

Az országnyi nagyságú Székelyföld a határon túli magyarság legőshonosabb tömbje. A székelység, a maga sajátos hagyományaival, eredetmondáival, nyelvét és szabadságjogait öntudatosan védő, tehetséges fiaival, a táj pedig erdőivel, hegyeivel, vizeivel és medencéivel különleges szerepet tölt be a magyar nemzettudatban.

Katonás rendben állnak a Szentsírőrzők Csíkszentimrén a katolikus templombanOrbán Balázs, a székely tudós A Székelyföld leírása című nagyívű munkájában foglalta össze e jelentős tájegység tudnivalóit a 19. század második felében.

A székelyek egészen 1876-ig autonóm közigazgatási egységekbe, úgynevezett székekbe szerveződve éltek, dolgoztak, s látták el határőrizeti szolgálatukat. Ezek voltak:
  1. Udvarhelyszék (ide tartozott Bardóc és Keresztúr fiúszék is),
  2. Csíkszék (ide tartozott Gyergyó és Kászon fiúszék),
  3. Háromszék (amely Sepsi-, Kézdi-, Orbaiszékből s Miklósvár fiúszékből alakult),
  4. Marosszék (központja Marosvásárhely),
  5. Aranyosszék (Torda és Nagyenyed között Felvinc központtal).
A székelyföldi tömbmagyarság központja a 160 ezer lélekszámú Marosvásárhely, egykor a Magyar Autonóm tartomány központja, számos magyar intézményével, történelmi múltjával, színházával, egyetemével, a Teleki tékával. A Hargita és Kovászna megyékké átszervezett egykori székely székek és székvárosaik — Székelyudvarhely, Csíkszereda, Sepsiszentgyörgy, Kézdivásárhely, Gyergyószentmiklós — megőrizték magyar dominanciájukat, intézményeiket, híres középiskoláikat, szellemiségüket.

Fejezzük be székelyföldi körutunkat a Nyerges-tetőn, amelynek történetét Erdély híres költőjétől olvashatjuk.

Kányádi Sándor
NYERGESTETŐ
(A néhai jó öreg Gaál Mózesre, gyermekkorom regélőjére is emlékezve)

Az 1848/49-es szabadságharc hősi halottjainak emlékműve a NyergestetőnCsíkországban, hol az erdők
zöldebbek talán, mint máshol,
ahol ezüst hangú rigók
énekelnek a nagy fákon,
s hol a fenyők olyan mélyen
kapaszkodnak a vén földbe,
kitépni vihar sem tudja
másképpen, csak kettétörve,
van ott a sok nagy hegy között
egy szelíden, szépen hajló,
mint egy nyereg, kit viselne
mesebeli óriás ló.
Úgy is hívják: Nyergestető;
egyik kengyelvasa: Kászon,
a másik meg, az innenső,
itt csillogna Csíkkozmáson.
Nemcsak szép, de híres hely is,
fönn a tetőn a nyeregben
ott zöldellnek a fenyőfák
egész Csíkban a legszebben,
ott eresztik legmélyebbre
gyökerüket a vén törzsek,
nem mozdulnak a viharban,
inkább szálig kettétörnek.
Évszázados az az erdő,
áll azóta rendületlen,
szabadságharcosok vére
lüktet lenn a gyökerekben,
mert temető ez az erdő,
és kopjafa minden szál fa,

itt esett el Gál Sándornak
száznál is több katonája
Véres harc volt, a patak is
vértől áradt azon reggel.
Támadt a cár és a császár
hatalmas nagy hadsereggel.
De a védők nem rettentek
alig voltak, ha kétszázan
álltak, mint a fenyők, a harc
rettentő vad viharában.
Végül csellel, árulással
délre körülvették őket,
meg nem adta magát székely,
mint a szálfák, kettétörtek.
Elámult az ellenség is
ekkora bátorság láttán,
zászlót hajtva temette el
a hősöket a hegy hátán.
Úgy haltak meg a székelyek,
mind egy szálig, olyan bátran,
mint az a görög háromszáz
Termopüle szorosában.
Nem tud róluk a nagyvilág,
hőstettükről nem beszélnek,
hírük nem őrzi legenda,
dicsőítő harci ének,
csak a sírjukon nőtt fenyők,
fönn a tetőn, a nyeregben,
s azért zöldell az az erdő
egész Csíkban a legszebben.

(1965)

© Bethlen Gábor Alapítvány