A magyar diaszpóra összetétele, lélekszáma
Nemzetünk ötödrészét alkotják a 20. század történelmi viharaiban Nyugatra; Észak- és Dél-Amerikába, Ausztráliába, Izraelbe, Dél-Afrikába, valamint Európa nyugati felébe kivándorolt, kitelepített, száműzött vagy kimenekült magyarok. Ők alkotják a 2,5 milliós külhoni magyar diaszpórát, akiknek a fele azonban már nem tud magyarul.
A 19. század végétől a főleg Észak-Amerikába irányuló első nagy kivándorlási hullám 1924-ben, az USA-ban bevezetett korlátozó intézkedésekkel ért véget. Az első világháborúig a Kárpát-medencéből másfél millió ember vándorolt ki az Egyesült Államokba, akiknek egyharmada — félmillió — volt magyar nemzetiségű. Többségüket a jobb munkalehetőségek, a gyors meggazdagodás vágya vitte a tengerentúlra, és néhány év múlva sokan közülük vissza is tértek. Tamási Áron Ábel Amerikában című regénye egy furfangos székely legény szemével láttatja ezt a folyamatot.
A világháborút követő országvesztésből és zűrzavarból ugyancsak több százezren kerestek menedéket szülőföldjüktől távol. Trianon után negyedmilliónyian menekültek át a megmaradt hazába, de majdnem ennyien kerestek menedéket a nyugati világban is.
A kivándorlás következő hulláma a második világháborút megelőző és követő években tetőzött ismét, amikor a zsidóüldözés, majd a szovjet megszállók és az önkényuralom elől mintegy félmillió honfitársunk menekült Nyugatra. Ezeknek több mint egyharmada a háború után hazatért. Sok tízezernyi fiatalt szovjet fogságba hurcoltak. A 20. század utolsó nagy elvándorlási hullámát az 1956-os forradalom leverését követő megtorlás elől menekülő mintegy 200 ezer honfitársunk keltette. Közülük kb. ezren az osztrák, 20 ezren a jugoszláv határon át hagyták el az országot és kerültek menekülttáborokba, onnan pedig szétszóródtak a nyugati világ országaiba.
Ki kell egészítenünk e képet azzal, hogy 1968-ban Csehszlovákiából, majd a hetvenes évek végétől Ceauseşcu diktatúrája elől Romániából, a kilencvenes években pedig a délszláv háborúk elől menekülve a volt Jugoszláviából érkeztek Nyugatra tömegesen emigránsok, köztük több tízezer határon túli magyar is.
Mindezeket összegezve a nyugati magyar diaszpórát — a leszármazottakkal együtt — ma 2,7 millió főre becsülhetjük, amelyben benne foglaltatik a magyarul már nem, vagy alig beszélő, de magát a népszámlálási íveken magyar származásúnak valló, mintegy másfél millió amerikai, és a magát magyarul beszélőnek vagy magyarországi születésűnek, de zsidónak valló kétszázezernyi izraeli polgár is.
A Magyarok Világszövetsége a külhoni magyar szervezetek és vezetőik segítségével 1996-ban a világ magyarságának számát 15,7 millió főben állapította meg, amelyből 13 millióan a Kárpát-medencében, a történelmi Magyarország területén élnek. Ebből 9,8 millióan Magyarországon; mintegy kétmillióan Erdélyben; 600 ezren a Felvidéken; 360 ezren a Vajdaságban; 180 ezren Kárpátalján; 20 ezren Horvátországban; 10—10 ezren Szlovéniában, illetve az Őrvidéken, Ausztriában élnek. A világ többi részén található több mint két és félmillió nemzettársunk megoszlása a következő:
Ausztrália és Új-Zéland
|
60 000
|
magyar
|
Afrika
|
30 000
|
magyar
|
Ázsia
|
230 000
|
magyar, ill. zsidó magyar
|
Dél- és Közép-Amerika
|
130 000
|
magyar
|
Észak-Amerika
|
1 930 000
|
magyar és magyar származású
|
Európa
|
360 000
|
magyar
|
Külhoni magyar diaszpóra összesen:
|
2 740 000
|
magyar és magyar származású
|
Ennek a diaszpórának fele azonban már nem beszéli a magyar nyelvet, ezért igazán be sem tud kapcsolódni a magyar közéletbe, a magyar közösségek életébe. Őket már csak új hazájuk nyelvén, esetleg egy közvetítő nyelven vonhatjuk be a nemzet szellemi vérkeringésébe.
|